Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

/Részletek S. Pintye Mária: „Testből font jelbeszéd…” c. írásából/

2011.06.18

/Részletek S. Pintye Mária: „Testből font jelbeszéd…” c. írásából/


/Részletek S. Pintye Mária: „Testből font jelbeszéd…” c. írásából/

 

Az euritmia egyfajta mozgásművészet. Maga a szó görög eredetű, jelentése jó, szép ritmus. Rudolf Steiner az 1910-es években indította útjára, s azóta művészeti, pedagógiai és gyógyító ága egyaránt termékeny. Főleg Nyugat-Európában, de az amerikai kontinensen is működnek 4 éves művészeti főiskolák, s az itt diplomázott euritmisták a művészeti munka mellett Waldorf-iskolákban tanítanak, ahol óvodától 12. osztályig szerepel a tantervben euritmia óra. Kórházakban, gyógypedagógiai intézetekben gyógyeuritmisták dolgoznak, akik az orvosokkal együttműködve számos betegséget képesek hatékonyan kezelni.

A ritmus lényege talán a mérleg működésével szemléltethető, mely a pólusok között ide-oda lengve az egyensúlyt keresi. Az egyensúly sohasem statikus – és ahogy a mérleg nyelvén is megfigyelhető – igen érzékeny a változásokra, s csak ritmikusan tartható fenn. Az életnek ezt a ritmikus egyensúlyát éljük meg egészségként.
Születésünktől fogva tér- és időbeli ritmusok alakulnak bennünk, a környezetünkkel való egyensúlyt keresve. A térben életünk két erőteljes pólus között pulzál: egyik oldalon a Föld nehézségi ereje: ahol minden anyagivá, súlyossá, mérhetővé válik, a másik oldalon pedig az az erő áll, mely felegyenesedésünket lehetővé teszi: a fény, a szellem szárnyalása, mely súlytalan és láthatatlan. E két, látszólag ellentétes erőt nekünk kell magunkban kibékítenünk és egyensúlyba hoznunk.

„Mindent mozgat a Nap, a csillag tőle táncol,
ha nem mozogsz te is, az egészből hiányzol.”

Az egész világmindenséget ritmusok járják át. A csillagok, a Nap, a Föld, mind meghatározott törvények szerint mozognak a térben, s ez a Földön mint időbeli ritmus jelenik meg. Ilyen például  a napszakok és az évszakok váltakozása, mely döntőleg meghatározza egész életünket. Számtalan vizsgálat igazolta, hogy e makrokozmikus ritmusok hogyan mutatkoznak meg a vér körforgásában, szerveink pulzálásában, működésében.
Ha nem mozdulsz, nem tartozol a világmindenséghez, mondja Angelius Silesius. Ha valamely két pólus között nem tudjuk fenntartani az egyensúlyt, megbetegszünk. Ezek lehetnek testi, lelki, vagy akár szellemi betegségek is.
Nagyon lényeges tehát, hogy a megfelelő dinamikus egyensúlyt, vagyis a ritmust gondozzuk, és a kisgyermeknél segítsük kialakulását is. Ez az egyik legfontosabb feladata az euritmiának, mely nem megszerkesztett, kigondolt mozdulatokkal dolgozik, hanem olyan fölénk rendelt mozgástörvényeket igyekszik megjeleníteni, melyek az egész teremtett világot áthatják, s az emberi organizmusban sűrűsödnek össze.
Az euritmia nem pusztán testgyakorlat, mint a torna, de nem is tánc. Persze mondhatná bárki, ez olyan mint egy tornagyakorlat, mozdulatok egymásutánját végezzük, mi a különbség? Ha megfigyeljük a kétféle mozzanatot: a torna egy automatizált, a külső forma felől az én felé törekvő mozdulat. Az euritmia éppen fordítva: énnel, lélekkel teli testi kifejezésformát öltő belső mozdulat. Ha kisgyermekeket látunk euritmiázni rögtön nyilvánvaló lesz, mennyire a belső tartalom igyekszik a test segítségével utat törni magának, mert a formailag tökéletlen mozdulatot is olyan erővel élik át, hogy kifejezővé válik. Az euritmia tehát arra törekszik, hogy egy-egy mozdulatban test, lélek, szellem egyaránt részt vegyen, s átélje az individuumot – mely eredeti értelmében oszthatatlant jelent –, a világmindenség és az ember egységét. Hogy az akarat, érzés, gondolat  egymást átjárva harmonikus egyensúlyt alakíthasson ki bennünk. Ezért képes az euritmia túl intellektualizált, indulati kitörésektől terhes, testet kizsákmányoló világunkban - ahol a test-lélek-szellem egyensúlyát könnyen elveszíthetjük - eredményesen gyógyítani.

A teremtésben egyedül az ember kapta ajándékba azt a képességet, hogy ki tud fejezni minden benne tükröződő makrokozmikus ritmust, a legegyszerűbbet és a legbonyolultabbat egyaránt. Ez a beszéd képessége. A körülöttünk és bennünk lévő világot nem csak a beszéd gondolati tartalma képes feltárni, hanem maga a beszédképzés is egy csoda. A gégében és a toldalékcsőben számos parányi izmocska térben és időben összesűrítve hozza létre, teremti újra ezeket az örök érvényű ritmusokat. Így az ember nem csak része ennek a kozmikus együtthangzásnak, hanem önálló, teremtő lényként is megnyilatkozik benne: personare annyit jelent: keresztülhangzani.
Minden mozgásforma, ritmus, melyet testünk létre tud hozni a beszédszervekben is létrehozható, újrateremthető. A korai görög kultúrákban a beszédhangoknak külön neve és jelentése volt. Az ABC minden hangja egy-egy fogalmat fejezett ki az emberről: Alfa annyit jelentett, „a saját lélegzését érző”, Béta olyasmit, mint „az ember a saját házában” (burkában, bőrében). Ezt tudva jobban megérthetjük, hogy ebben az időben egyes gyógyhelyeken kiegészítő terápiaként különböző hangzókat mondattak a pácienssel, vagy a páciensnek. A görög-latin kor fordulóján ez a tudás feledésbemerült. A nyelv egyre intellektuálisabbá lett, mindennapi beszédünkben is többnyire elvont fogalmakat használunk és nem képeket.
Az euritmia feladata, hogy gondozza a nyelv képekben való látásának képességét, s így könnyebben vezesse át a gyermeket egy-egy tárgyról alkotott képek sorozatán át az élő fogalmak kialakulásáig, megértéséig, kiszabadítva a gyermek testéből a hangzók ősképeit, s ezáltal megadva neki a kifejezés örömét. A felnőttnek pedig segítséget nyújt az euritmia ahhoz, hogy hogyan érti meg a nyelvet a gyermek.

Az euritmia gyakorlatilag láthatóvá teszi a beszédet úgy, hogy a beszédképzés parányi, de összetett mozgásait kibontja, s az egész test mozgásává nagyítja. Főleg a karok és a felső test képesek ezek kifejezésére. Így minden hangzónak van egy testtel kifejezhető alapmozdulata, mely nem önkényesen jött létre, hanem attól függően, hogy abban a hangzóban milyen képi tartalom sűrűsödött össze korábban, valamint milyenek a hang képzésének karakterjegyei.
Így például a magánhangzókat akadálytalanul árasztják ki a karok, ezek inkább a beszéd lelki tartalmát közvetítik, mint ahogy az egy hangból álló indulatszavak is többnyire magánhangzók: O, Á, U stb.
A mássalhangzók inkább a lélek külvilágra való reagálását tükrözik. Egy réshang folyamatos mozgású, pl.: „fff”, míg egy zárhang egy erőteljesebb indító mozdulat után egy pillanatra megmerevedő formát mutat, pl.: „b”. A  zárrés hangok e kettő ötvözetét adják, inkább szakaszos mozdulatokból állnak.
Sokszor találunk euritmikus mozdulatokat akaratlan taglejtéseink között is. A legtöbbet használt a védekezés mozdulata, amely leginkább az „é” hangzó mozdulatképére hasonlít. Jelentése így foglalható össze: megérintett a külvilág, védekezem ellene. Mozgás közben a karok ugyanúgy a levegőt mozdítják, formálják, mint ahogyan a toldalékcső is a gégéből kiáramló levegőt formálja akadályokat gördítve elébe. Az ember nem is gondolná, hogy milyen pregnánsak ezek a levegőformák, melyek a hang kiejtésekor megjelennek. Jól látható, hogy a magánhangzókat egy erősen körülhatárolt forma hordozza, a zárhangzóknál pedig a forma épp akkor jelenik csak meg, ha a képzés utolsó mozzanatát is befejeztük. Ezeknek a hangzóknak az euritmikus mozdulatai is hasonló érzetet keltenek. Mondhatni áthatóan megjelenítik egy beszédhangzó levegőnyomatát.
Így az euritmia segítségével megkönnyíthetjük a fonematikus hallás kifejlődését is, az egyes hangok karakterjegyeinek jobb megkülönböztetését. Hiszen kiejtésben elenyésző az eltérés a hasonló alakú szavak között, a nagy mozgások mintegy felnagyítják, s a gyermek számára láthatóvá teszik ezeket a különbségeket, egy-egy szó jelentése pedig új ismeretekkel egészülhet ki, ha mozgásunkkal eljátsszuk sorban hangzóinak tartalmát és karaktereit.

Összefoglaló áttekintés arra vonatkozóan, hogy a készségfejlesztés mely területein képes hatásosan közreműködni az euritmia, annak ellenére, hogy szinte kizárólag indirekt módon fejleszt:

Élettani hatása:

  1. javítja az izomtónus-szabályozást;
  2. élénkíti az anyagcsere-folyamatokat (az anyagcsererendszerben van a legnagyobb szerepe a ritmusoknak).

A beszédhez, olvasás-előkészítéshez kapcsolódó készségek:

  1. kialakítja, fejleszti az utánzókészséget;
  2. segíti a testséma kialakulását,
  3. fejleszti a térbeli tájékozódást;
  4. javítja a mozgáskoordinációt;
  5. segít a harmonikus mozgás- és beszédritmus kialakításában;
  6. segíti a fonematikus hallás kialakulását;
  7. kialakítja a beszédfigyelmet;
  8. elősegíti a mozgás és a beszéd szeriális felépítését (hagok, szavak helye, egymásutánisága);
  9. hozzájárul a beszédértés fejlődéséhez, élő fogalma kialakulásához;
  10. segít a szókincs megtartásában, mobilizálásában;
  11. segít a belső beszéd rendezésében.

Lelki hatások:

  1. a mozgás által oldódnak a gátlások, erősebb mozdulatokba beleoldódik az agresszió;
  2. a test átjárhatóvá válik a lélek számára, megteremtődik a kettő egyensúlya;
  3. a nem beszélő gyermekek is úgy érzik ki tudják fejezni magukat;
  4. az apatikus, kevéssé érdeklődő gyermeket felélénkíti az euritmia;
  5. a hipermotilis gyermek lelki feszültségei a testtel végzett mozgásokba tevődnek át, megnyugszik.(Neki még az is fontos, hogy a foglalkozások ritmusosan ismétlődjenek egy héten belül, mert a rendezettség, a ritmusok betartása hat rá;
  6. fejleszti a szociabilitást, az egymásra való odafigyelést;
  7. elősegíti az én erősödését, az önkontroll kialakulását.

 
Hatása a kognitív funkciókra:

  1. fejleszti a figyelem tartósságát;
  2. fejleszti a vizuális és a verbális emlékezőkészséget;
  3. serkenti az észlelési folyamatokat, főleg a kinesztéziát, a hallást és a látást;
  4. elősegíti az összefüggések felismerését;
  5. szerepet játszik a gondolatritmusok kialakulásában.

 

Ahol az euritmiáról még olvasni lehet:

  1. Steiner, Rudolf: Eurythmie als sichtbare Sprache. Rudolf Steiner Verlag, Dornach, 1986.
  2. Steiner, Rudolf: Eurythmie, die neue Bewegungskunst der Gegenwart. Rudolf Steiner Verlag, Dornach, 1986.
  3. Dubach –Donath, Annamarie: Grundelemente der Eurythmie. Rudolf Steiner Verlag, Dornach 1981.
  4. Rudolf Steiner: A pedagógia általános embertani alapjai. A Waldorf-pedagógiai továbbképző tanfolyam kézirata.
  5. Karl König: A gyermek első három éve
  6. Vekerdy Tamás: A Waldorf-iskola első három évének programjáról. A Török Sándor Alapítvány és az OKI kiadása, Budapest, 1990.
  7. Frans Calgren: Szabadságra nevelés. Török Sándor Alapítvány kiadása, Budapest,1992.